Meggyőződésünk, hogy a színházi nevelés nagyon fontos szerepet játszhat abban, hogy az iskolák közelebb hozhassák saját magukat a mindennapokhoz, hogy a gyerekeknek valós életszituációk elemzésére és értelmezésére adjanak lehetőséget. Az alábbi rovatban pedagógusok figyelmét hívjuk fel egy-egy előadásra, amelyek alkalmasak a gondolatébresztésre. Ezek az előadások nem feltétlenül klasszikus értelemben vett ifjúsági produkciók, de elkészítésük során nyilvánvalóan támaszkodtak az ifjúság olyan igényű megszólítására is, amelyek pedagógiai alkalmakra teremthetnek lehetőséget. Nem biztosan mintát mutatnak, sőt, néha provokatívak, de mindannyiban jószándékú provokációról van szó, amely éppen a közös gondolkodásra teremthet alapot. Nagyon fontos ugyanis, hogy az iskola a színházat ne mindössze szórakoztatási forrásnak, a tévé riválisának tekintse, hanem mindkét intézmény jelentős feladata gondolkodó, értelmező embereket nevelni. Ezt nem csak utasításokkal és minták közvetítésével lehet elérni, hanem valódi kérdések felvetésével. Ezek az előadások ezt teszik.

Rovatunk készítésében együttműködik a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet.

7 éves kortól:

Duus: Boni és Klájd kereket old
Kolibri Fészek, Budapest
Tematika: beilleszkedés, kapcsolatteremtés, szülői-baráti viszonyok

A Boni és Klájd kereket old mintapéldája annak, hogy hogyan kell egy gyerekelőadással fiatalokhoz és felnőttekhez egyaránt szólni. Gyerekkori fantázián, kíváncsiságon, ciki, de különlegesen új helyzeteken keresztül mutatja be, hogy gyerekként mennyire nehéz kezelni társas kapcsolatainkat, és hogy felnőttként mennyire bután és elhamarkodottan bánunk az ezirányú gyermeki törekvésekkel. Az egymás megismerése, a barátság kialakulása körül bonyolódó produkció mindezt úgy teszi, hogy míg a kicsik jól szórakoznak, addig a felnőttek belekóstolhatnak esetleges figyelmetlenségeik árnyoldalaiba.

Ende: Ilka titka
Kolibri Fészek, Budapest
Tematika: általános nevelés

Michael Ende és Bodnár Zoltán darabja nem akar nagyot mondani, mindössze annyit, hogy az élet természetes rendje, hogy a gyereknek az a feladata, hogy gyerek legyen, a szülőnek pedig az, hogy szülő, és ez soha, de soha nem lesz egyszerű, mert akkor az egészből kiveszne az értelem és az egyensúly, ami megengedhetetlen. Az egyensúly kezelése viszont a szülő dolga (talán ezt hívják nevelésnek), és az Ilka titka arra mindenképpen alkalmas, hogy a kisiskolás gyerekek ezzel a ténnyel a saját nyelvükön szembesüljenek, és ez a Kolibri Színháznak sikerült.

Varró-Presser: Túl a Maszat-hegyen
Budapest Bábszínház, Budapest
Tematika: általános nevelés

Hogy magát a történetet pontosan ki tudja kibogozni, az valószínűleg lényegtelen, mivel Varró Dániel költőien laza, kisgyerekpoénokkal operáló szövege minden erre irányuló kérdést megold, hiszen nem csak hogy könnyen érthető, hanem fantáziavilága miatt mindenki érteni is akarja. Itt kiemelendő még a látványterv. Az ágynak is helyet adó kiemelt körszínpad végig használatban van, és a felülete különböző fényekkel, képekkel változik, az egysíkúságot oldja továbbá egy látványtágító is funkciót betöltő, felül elhelyezett üvegtükör, így válnak pillanatról pillanatra izgalmasan válthatóvá a helyszínek, amiben a kalandozások során elő-előbukkanó szörnyek, barátok, segítők, ellenségek mind megtalálják helyüket. Legerősebb hatása az összhangnak, a különböző alkotóelemek közötti egyensúlynak van, s már-már Caroll Alice-ának hatása is felmerül (a négy kalóz, akik a nagyfejű testvérpárra asszociálnak a régi meséből, valamint a hernyót idéző Paca cár), de mindenképpen ezek a fénnyel, hanggal, látvánnyal túlfűtött elemeknek van a legnagyobb erejük.

Varró: Túl a Maszat-hegyen
Jászai Mari Színház, Tatabánya
Tematika: általános nevelés / színházi nevelés

A gyerekekre szabott mozgalmas, színes, ötletvarieté azon kívül, hogy minden pillanatában önfeledten "mesél", a szó egyfajta posztmodern, lendületes értelmében, még a Jászai Mari Színház egészét bejárjuk (mármint, ami a nagyszínpadot illeti) a bő két órás játékidő alatt. A sok technikai és formai megoldás, amelyekben a videojátékoktól Michael Jacksonig temérdek popkulturális utalás van, legfőbb célja, hogy végig lekösse a gyerekeket, és megszerettesse velük a színházat. Nem a művet, nem a karaktereket, vagy a történetet, hanem a színházat, és mint ilyen, maximálisan teljesíti is a feladatát.

Tovább is van...
Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Stúdió, Budapest
Tematika: interaktív alkotás, közösségfejlesztés, mese és valóság

A rendező, Harangi Mária egyszerre teremt misztikus atmoszférát a halk zenével, illetve közvetlen kapcsolatot a befogadóval. A közönség szinte benne él a darabban, formálhatja is azt. Dicséretre méltó megoldás, hogy az egész előadást beemeli egy 21. századi kontextusba, és elénk próbál vetíteni egy olyan világot, amiből már kihalt a mesélés, a képzelet játéka. Mindezt teszi úgy, hogy mindannyian közel érezzük magunkhoz, hiszen, ki ne nézne manapság a szüleivel vagy a gyermekeivel híradót.

12 éves kortól:

Nantsou: Kövek
Kolibri Színház, Budapest és országszerte
Tematika: osztályfőnöki: felelősség és felelősségtudat, ítélkezés, megítélés több szemszögből, bűnmegelőzés Kapcsolódó drámafoglalkozás!

A Kövek legnagyobb erénye, hogy a felszabadult ítélkezés helyett a téma sokoldalú és összetett feldolgozását segíti elő. Mert ne legyünk álszentek: nem szabad elfelednünk, hogy mi magunk is ugyanolyan kamaszok voltunk, mint Yahoo és Shyboy, és nagyon sokszor csak a véletlenen múlott, hogy nem végződött rosszul a történet. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezért fel kellene mentenünk a két fiút, sokkal inkább arra kell, hogy késztessen, hogy szülőként és tanárként ne csupán pálcát törjünk az erkölcs és a társadalom nevében, hanem a rendelkezésünkre álló eszközökkel előzzük meg, illetve kezeljük a helyzetet. Az előadás megnézése és feldolgozása egy jó lépés ezen az úton.

Mozart-Schikaneder: Varázsfuvola
HOPPart Társulat / Nemzeti Színház, Budapest
Tematika: ének-zene: az opera és a librettó; tánc és dráma: zenés színház

Bár a társulat a negédes, romantikus, csodákkal teli mesét játssza, telerakták azt váratlan fordulatokkal, direkt bakikkal és jónéhány meglepetéssel, amelynek köszönhetően az egész emberivé változott: a gyerekeknek egy szokatlan mese, rengeteg érdekességgel, a felnőtteknek meg rengeteg házi feladat. A HOPPart bebizonyítja, hogy az opera nem egy elvont kultúrsziget, hanem élő, sőt virgonc használati cikk lehet. A legmesszebbmenőkig pozitív értelemben.

14 éves kortól:

Ady-dalok
Kolibri Pince, Budapest
Tematika: magyar irodalom - Ady Endre; társadalomismeret: párhuzamok a XX. század első fele és jelenünk között; ének-zene: a modern dal/versmegzenésítés

Novák János és zenészbarátai előadása Ady Endre verseinek szubjektív válogatását tárja a néző elé. A gyerekeknek azért lehet nagy élmény, mert releváns és élő szövegekként kerülnek eléjük a versek (és Tóth József zseniális elővezetésében a prózai részletek), leomlik a fal az élet és a tananyag között.

Móricz: Árvácska
Karinthy Színház, Budapest
Tematika: irodalom - Móricz Zsigmond / az adaptáció; osztályfőnöki - egyén és közösség, társadalmi - kollektív - felelősség Kapcsolódó drámafoglalkozás!

A felső tízezer és az ólmos magyar folklór minőségi elegye adja az állami gondozott kislány szenvedéstörténetének alapfeszültségét, miközben zsoltárokká keresztelt népdalok váltják egymást a színpadon. A jó keresztény erkölcsre hivatkozó álszentség és a bukolikus idill elemeiből táplálkozó, annak álságosságát és önellentmondásait plasztikusan megjelenítő előadás a kirekesztettség balladája.

Vörösmarty: Csongor és Tünde
Kolibri Pince, Budapest
Tematika: irodalom - Vörösmarty Mihály / klasszikus és modern formák

Egy hatalmas klasszikus diákbarát verzióban. A Kolibri új adaptációjában Vörösmarty Mihály filozofikus mesejátékának minden színe megelevenedik. A mélyfilozófiai kérdéseket mesterien árnyalja a kitörő humor és a csípős irónia. Mindenkinek élmény, főként a kötelezőt nemrég átrágó diákoknak. Lelkes, dinamikus előadás, mely jól bánik a kellékekkel, ügyesen használja a Kolibri Pince apró terét. Másfél órára rövidítve, de eredeti szöveggel adják elő a klasszikust, így annak saját humorát használják ki úgy, hogy a nagy nevetések ellenére az előadás nem válik paródiává.

Monoblock: Helló, náci!
Kolibri Színház, Budapest
Tematika: társadalomismeret: kultúrák együttélése, erőszak a társadalomban; osztályfőnöki - egyén és közösség, egyéniség és másság, együttélés, társadalmi - kollektív - felelősség, az erőszak és következményei, azonosságtudat és idegengyűlölet Kapcsolódó drámafoglalkozás! - OSZTÁLYTEREM-SZÍNHÁZ

Van, aki az idegenektől fél, van, aki az idegeneket elutasítóktól. Van, aki rákényszerül, hogy identitását egy másik identitású közösségben vállalja, van, aki a sajátját és közösségéét félti a máshonnan érkezettek identitásától. Tulajdonképpen mit is jelent az, hogy szélsőség? És kinek a szempontjából mi az? Miért alakul ki, hogyan reagálunk rá, ki lehet a hibás, miért nem foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel? Mi az, hogy hatalom, hogy érdek, mi az állam feladata? Mik motiválnak egy embert? Még hosszan sorolhatnánk azokat a kérdéseket és gondolatokat, amelyek ezen az előadáson keresztül felvetődnek. De a színház kirendelt csapata nem csak kérdéseket tesz fel, az előadást egy beszélgetés is követi, aminek köszönhetően minden lehetőség adott ahhoz, hogy az éppen felnevelkedő diákok ne csak folyton azt kapják, hogyan kell öntudatlanul azonosulni hol ezzel, hol azzal (amit a szülők, az iskola, a barátok, a média kínál-elvár), hanem azt is, hogy hogyan kell kérdezni, hogyan lehet kialakítani saját véleményüket.

Kacsóh-Bakonyi: János vitéz (I.)
Kacsóh-Bakonyi: János vitéz (II.)
Nemzeti Színház, Budapest
Tematika: irodalom - Petőfi Sándor / az adaptáció; ének-zene: a daljáték; osztályfőnöki - haza és egyén, vágy és valóság

A legszembetűnőbb különbség talán Stohl András és Mátyássy Bence János vitéze között van. Míg utóbbi az élet hajnalán, a szerelem eszményébe először és a végletekig vakon beleszerető, elszánt kamasz, aki a célt (Iluskát) egy másodpercre sem veszti el lelki szemei elől, addig Stohl egy betyárosabb, némi életművész attitűddel megáldott, a világot már ismerő, és már csak a szerelemben hinni képes legényt alakít. Így a végkicsengés is más, hiszen Mátyássynál a legerősebb illúzió, Stohlnál pedig az élet egyetlen megmaradt mentsvára semmisül meg. János vitéz ugyanazt az utat járja végig, amint az előadás formája is a pásztorgiccstől a metróaluljáróig: szép lassan elszáll a bódulat a megálmodott világról, és helyébe kerül a szemetszúró valóság. Hát persze, hogy visszamenekülne az ember az álmaiba, de ekkor már lehetetlen.

Hübner: Kikatt
Kolibri Színház, Budapest és országszerte
Tematika: osztályfőnöki: tanár-diák, szülő-gyerek kapcsolatok, erőszak és problémamegoldás Kapcsolódó drámafoglalkozás! - OSZTÁLYTEREM-SZÍNHÁZ

Scherer Péter rendezésében a színészek az alaposan letisztázott és motivikailag pontosan kidolgozott helyzetekben nem csak egymásra, de a nézőkre is rendkívül módon rá tudnak hangolódni (ami egyébként nem kis részben köszönhető Kovács Kristóf teljesen élő, minden kontrukciós jelleget, mesterkéltséget mellőző, de pontos és éles, a nehéz helyzetekben sem kertelő magyar szövegének). A diákoktól bármikor érkező és bármilyen gesztust fel tudnak használni, és be tudják építeni az adott helyzetbe, miközben használják a nézők szemét, gesztusait, sokszor vonják be őket az előadásba, és rendkívül magabiztosan mozognak közöttük.

Hensel: Klamm háborúja
Kolibri Színház, Budapest és országszerte
Tematika: osztályfőnöki - iskola és ember, tanár és diák viszonya, munka és hivatás; filozófia - az etika Kapcsolódó drámafoglalkozás! - OSZTÁLYTEREM-SZÍNHÁZ

Kai Hansel monodrámája tulajdonképen egyoldalú dialógus, amelyben mi nézők vagyunk a hősi halottját néma gyásszal sirató osztályközösség, akiket Klamm a legkülönbözőbb módszerekkel próbál arra bírni, hogy felejtsék el ezt a látszólagos összefüggést a kiguvadt szemekkel lógó lány, és a megérdemelt kettes között. Klamm a háborúban fellelhető minden eszközzel próbálkozik, miután nem képes azzal a jól bevált érinthetetlenséget demonstráló tanári felsőbbrendűséggel kezelni a helyzetet, amivel eddig minden egycsapásra megoldódott. Fenyeget. Támad. Megaláz. Egyességet keres. Árulóvá lesz. Megalázkodik. Elesik. De miért is nem képes ugyanazzal a lenézéssel végigtekinteni a diákokon? Mert hibás. Elsősorban nem ő, hanem a rendszer, amely csak és kizárólag szimbólumokkal próbálja kategorizálni a gyereket, hogy aztán ne is a gyerekek alkossák a kategóriákat, hanem a kategóriák a gyerekeket, és tanárok se lássanak mást, csak vadul hadonászó ötösöket, mélán bambuló hármasokat és görnyedt hátú ketteseket. Klamm ebbe a rendszerbe hibátlanul asszimilálódott, és a lány halálával mindössze annyira jött rá, hogy ő csak káder. Egy teljesen felesleges, értelmetlenül tengődő rendszerrabszolga, a taposómalom áldozata, amit csak tetéz, hogy pontosan rájön, hogy mit hogyan kellett volna tennie ahhoz, hogy ne "dolgozzon" hanem "alkosson". Dolgozni mindenki tud. Alkotni csak az, aki ott dolgozik, ahova szánva volt. Klamm arra eszmél rá, hogy dolgozott, pedig alkothatott is volna, de most már késő. Most már valódi áldozatot is szedett a vaksága, még ha osztozik is ezen a terhen a rendszerrel.

Stephens: Kócsag
Kolibri Színház, Budapest
Tematika: osztályfőnöki - az egyén és a társadalom, a család, a környezet hatása az emberre Kapcsolódó drámafoglalkozás!

A Kócsag fontos előadás, egyrészt mert valódi, kortárs problémákat feszegető, szó szerinti értelemben ifjúsági (az ő valós nyelvükön, az ő problémáikról nem patetikus demagógiával beszélő) előadásból igen nagy hiány mutatkozik (ez az iskola mint intézmény alacsony ingerküszöbét és igényszintjét is jelzi problémaként), másrészt mert alkalmas arra, hogy vitatéma legyen. Már ha - az "ifjúsági előadás" műfaj negatív konnotációját felerősítve - nem az lesz elítélőleg a vitának álcázott felszínes műfelháborodás tárgya, hogy "miért beszélnek ilyen csúnyán", meg "nahát, milyen erőszakosak", hanem az, hogy mit tehetünk akár egyenként, akár közösen, akár az iskolai kereteken belül, akár azokon kívül, akár egyéni, akár társadalmi szinten az elvesztésre ítélt gyerekekért, a Scottokért, hogyan segíthetünk a Billyknek azon törekvésében, hogy ő ne olyan legyen majd a gyerekeivel, amilyenek az ő szülei voltak vele. Hogy tanuljunk közös hibáinkból, amelyek az efféle történetekhez vezetnek. Mert a Kócsag nem egy nagy dráma, a szemünk láttára történnek hasonlók ismerőseinkkel, csak valamiért nem vesszük észre őket. Rendbe kéne tennünk a csatorna mocsarát.

Márai: Zendülők
Bárka Színház, Budapest
Tematika: osztályfőnöki - az egyén és a társadalom, a család, felnőttek és gyerekek, lázadás, közösségfejlesztés Kapcsolódó drámafoglalkozás!

A helyzet és a figurák a realitásuk mögött egészen steril képet festenek, tűpontos lenyomatát adva az átgondolatlan, nagy szavakkal kibélelt, belül kongó lelkes kis és nagyobb közösségeknek, amelyek világát teljesen beszűkíti a mindenek feletti, egyetlen szent cél. E forrongó tömegek többnyire észre sem veszik, hogy tagadásukkal csak még jobban kötődnek majd a hőn gyűlölt világhoz, szép lassan felöltve azt a formát, amivel szemben meghatározták magukat. A lázongók ebben a történetben is piával, cigivel, kártyával, nagyotmondással és a nők iránti szószátyár vággyal harcolnak apáik világa ellen. Azonban, amint a nagy szavaknak hitelt kellene adni, mert a játék megszűnik babra menni, a tartalmatlan konstrukció kártyavárként omlik össze. Az ebből adódó feszültségből táplálkozva gyönyörű, kristálytiszta íven jut el a négy fiú odaadó barátsága a szimpla gyűlöletig, megkérdőjelezve mindent, amit együtt találtak ki, és amiben hittek mindvégig.

16 éves kortól:

Brecht: Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése
Örkény István Színház, Budapest
Tematika: irodalom - a brechti színház / az elidegenítés / a posztmodern / a parabola; történelem - a 20. századi diktatúrák, a totális rendszerek kialakulása; filozófia - a hatalom kérdései; mozgókép- és médiaismeret: a manipuláció

Mesejátékot láthatunk, egy mesét mutatnak itt bent arról, hogy mi van ott kint. Rózsaszál hercegkisasszony száll szembe a gonoszokkal a szegény kis zöldségkereskedők oldalán - potom harminc százalékért. Amikor túltesszük magunkat azon, hogy Ambrus Mária díszlete a natúr színpadra helyezett egyetlen gigantikus karfiolból áll, benne néhány hatvanas évekbeli kagylófotellel, Benedek Mari jelmezei pedig posztmodern mesefigurákká transzponálják a szereplőket, átadjuk magunkat az építkezésnek. Zsótér Sándor az Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése című előadásban hihetetlen gondosan, aprólékosan rakja össze a zöldségkereskedők érdekvédelmi szövetsége think tankjeinek jótékony háttérműködésével (sőt: éppenséggel annak érdekeit előmozdítandó) létrejövő, egyre növekvő gyilkos gépezetről szóló mesét, amely a profittermelés érdekében egy angyalinak és önzetlennek látszó gyilkológép kezébe helyezi tagjainak sorsát. Hiszen itt minden az istenadta nép, vagyis a tagság érdekében történik. Nekik van szükségük a védelemre, hogy megóvja valaki őket attól, amit ők maguk szabadítanak saját magukra. S ha valakinek felnyílna a szeme, és ellentmondana, már késő, addigra már ő is nyakig benne van a buliban, és ha netán ennek ellenére is kitálalna, akkor a múlt is könnyen megváltoztatható, de a jövő is, akár egyetlen lövéssorozattal. Mindenki pótolható, cserélhető, akár a leghűségesebb katona is feláldozható, mindössze a szálakat mozgató Ui megállíthatatlan.

Örkény-Bereményi-Mácsai: Azt meséld el, Pista!
Örkény István Színház, Budapest
Tematika: magyar irodalom - Örkény István élete és munkássága / a groteszk és az abszurd / a monodráma; történelem - a 20. század - egyén és történelem

Azért is nagyszerű a forma, mert ismét bebizonyosodhat a számunkra: a művész is csak ember - sőt. A tankönyveket, a filológusi kutatásokat félredobva ismerkedhetünk meg Örkény életével, ráadásul olyan módon, ahogyan azt ő valószínűleg megélte: sajátos, ironikus-groteszk szemszögéből. És van ebben az életben minden: komédia, vicces helyzetek, zavarba hozó szituációk, írói válság, problémák a rendszerrel, tragédiák és még sorolhatnám. Teljesen hétköznapi szituációk; ami különlegessé és egyedivé teszi őket, az maga Örkény - illetve Mácsai.

Moliére: A fösvény
Új Színház, Budapest
Tematika: magyar irodalom - Moliére, drámaadaptáció

Nehéz feladat egy sokak számára jól ismert szerző jól ismert művének sokadszori színpadra állítása. Mi is lehet a célja a rendezőnek, ha mégis úgy dönt, hogy belevág? Először is talán meg kell próbálni valami olyat felfedezni a szövegben, amit addig még senki nem vett észre, vagy minél közelebb kell hozni a kor emberéhez a történetet, azzal, hogy átemeljük napjainkba, mégis fontos lehet azonban, hogy megtartsuk az eredeti jellemeket, szituációkat, jelentést. Az Új Színház csapatának ez kivételes ügyességgel sikerült. A túlzott anyagiasság beférkőzik Harpagon minden emberi kapcsolatába és megrontja azokat. Ettől válik szemünkben sajnálatra méltóvá, hiszen nincsenek, csak érdekkapcsolatai, nem tud megbízni senkiben, még saját gyermekeiben sem. Sem eszén, sem szívén keresztül nem vezet hozzá út.

Brecht: A szecsuáni jó ember
Magyar Színház, Budapest
Tematika: irodalom - Bertolt Brecht / a brechti színház, elidegenítés; filozófia: a jó és rossz viszonylagossága, boldogság és boldogtalanság

Az erkölcsi útmutatásokat makulátlanul követni próbáló ember felmorzsolódik saját jóságában, és áldott ikon helyett szimpla pancserré csökevényesül. Nincs az a világ - és nem is volt soha -, ahol az őszinteségében kiszolgáltatott ember egyszerűségét a köz ne kihasználta volna, hiszen ennél egyszerűbb hangszeren nem is lehet játszani: némi sirám és lelkiismeretfurdalás-teremtés, és máris minden út nyitva, ami a jó ember által kinyitható, ám Brecht története nem ilyen egyszerű.

Wedekind: A tavasz ébredése
Karinthy Színház, Budapest
Tematika: osztályfőnöki - egyén és közösség, kapcsolatok - szülő és gyerek, tanár és diák, tinédzserszexualitás, kamasz-határhelyzetek, becsület, ítélet és előítélet

A tavasz ébredésében ma nem a felnőttek érzéketlenségére adott válaszreakció az érzéketlen szexualitás. Itt a testiség mögött vágyak, érzelmek, problémák vannak, amikkel a felnőtt társadalom nem törődik, nem vesz róluk tudomást, nem reagál rájuk, hanem jó szokása szerint megpróbál úgy tenni, mintha nem is lenne.

Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
József Attila Színház, Budapest
Tematika: magyar irodalom - modern dráma, Dürrenmatt, a posztmodern; filozófia - etika

A város pénzhez jut, de ugyanakkor el is vész ennek a sátáni Megváltónak az oltárán: maga is hazuggá és lélektelenné vált. Olyanná, amilyen Ill volt ötven éve és olyanná, mint amilyenné Claire Zachanassian lett ötven év alatt. Az asszony nem egyszerűen pénzt ajándékoz a városnak, hanem kegyetlen bosszút áll: Ill halálával szőröstül-bőröstül bekebelezi, minden értelemben a magáévá teszi azt. Talán nem véletlen, hogy bizonyos pontokon erősen hivatkozik az előadás a mai Magyarországra: Zsótér színháza aktuális politikai (sőt: aktuál-, de egyáltalán nem pártpolitikai) színház. Güllen maga Magyarország, amely várja megváltóját, és az áhított jólétért bármire képes: akár erkölcseit is felszámolja, ítéletét annak megfelelően váltogatja, hogy mi a "felsőbb" elvárás. Hiszen nem önmagában az ítélet a felháborító, hanem az, hogy ezt a város mikor, miért és hogyan hozza. A humanitás és érték mint fogalmak értelmüket vesztik, mert az érdek függvényévé válnak. Ahogyan közéletünk is a mindennapi érdekek keretében ítéli meg a múltat, kicsinyes napi politikai érdekek határozzák meg világunkat. És ez a kép a maga valóságában felkavaróan borzasztó, a forma nagyszerű - és a kettő kontrasztja valóban katartikussá válik. A lassan elsötétedő város felett fényglóriában diadalmas mosollyal elhatalmasodó öreg hölgy húsba, szívbe és agyba vág.

Shakespeare: Hamlet
József Attila Színház, Budapest
a Hamlet valóban ekvivalens a színházzal, és minden hozzá kapcsolódóval - a Hamletet játszó színész megrendezi a többi színészt, elmondja nekik, hogyan kell (lehet) az egyetlen helyes módon játszani. Ez az a pont, ahol egyértelműsödik, hogy az előadás legalább három, de inkább több síkon játszódik. Az egyik játék Shakespeare Hamletje. A másik Zsótér és színészcsapatának állásfoglalása és reflexiója a színházzal, annak a helyével, szerepével, lehetőségeivel kapcsolatban. A harmadik egy társadalmi sík, egy tanmese egy társulatról, ahol egy pojáca elteszi láb alól az igazgatót, és átveszi az irányítást. Mit tehet ebben az esetben a tisztességes alkotó?

hamlet.ws (Shakespeare: Hamlet)
Krétakör Produkció, országszerte
A felnőtté válás története. Kiegyensúlyozott, gazdag család. Apa erőskezű, anya szép, a fiú okos és egészséges. Apa meghal, anya újraházasodik, a fiú nem térhet vissza az iskolába. Hamlet konzervatív fiatal, hisz a család egységében, a szó igazságában, a barátságban, a szerelemben és Istenben. Nem ismeri a veszteség érzését, a keserűséget, a reménytelenséget, s ezzel együtt az önállósággal járó felelősséget sem. A felnőtté válás pillanata az, amikor ráébredünk kiszolgáltatottságunkra, gyengeségünkre, tragikus magányunkra. Amikor szembenézünk a világgal, és kétségbeesve tapasztaljuk, hogy az ifjúsági regényekből magunkba szívott átlátható szabályrendszerek egyszerűen alkalmazhatatlanok a felnőttek társadalmi viszonyaira, megroppan bennünk valami. Az emberek szánalmasan kicsinyesnek, gyávának és hazugnak tűnnek. Ennek elfogadását hívjuk szocializációnak, az ezzel való szembeszegülést pedig antiszociális viselkedésnek, anarchiának, avagy infantilizmusnak. Képzelhetünk-e más sorsot e fiú számára? Nem. Mert ez a kérdés eleve értelmetlen. Akkor mi a tanulság? Az, hogy nincs tanulság. Life is hard. A kétórás előadást a társulat iskolákban játssza, a produkciót mindig közönségtalálkozó követi. Az előadást meg lehet hívni az egyes iskolákba, a társulattal a kretakor(KUKAC)kretakor.hu mail-címen lehet felvenni a kapcsolatot. Az előadást feldolgozó beszélgetés követi.

Ottlik: Iskola a határon
Bárka Színház, Budapest
Tematika: magyar irodalom - Ottlik; osztályfőnöki - közösségfejlesztés Kapcsolódó drámafoglalkozás!

Közhelyesen nehéz vállalkozásnak szoktuk nevezni azt a helyzetet, amikor egy szinte önmaga mítoszává vált művet adaptálnak más médiumra. Hát még ha arról van szó, hogy szinte kizárólag gyerekszereplőkkel akarunk egy komoly, míves, önmagán túlmutató előadást létrehozni. A kettő kombinációja pedig - szinte heroikus vállalás. Márpedig egészen pontosan ezt valósítja meg a Bárka Színház Iskola a határon című előadása. Ottlik Géza regénye önálló életre kel és értelemre lel a Bárka stúdiójában. Vidovszky Györgynek ugyanis releváns elképzelése van a műről. Sőt, ezt érvényes és élvezetes módon közvetíti, és egyértelműen nagyon jól beszél a fiatalok nyelvén.

von Horváth: Istentelen ifjúság
Bárka Színház, Budapest
Tematika: történelem/társadalomismeret - fasizmus / a személyiség változása önkényuralomban Kapcsolódó drámafoglalkozás!



Felborult minden. Értékek helyett gépies ítéletek. Érzelmek helyett hierarchia. Párbeszéd helyett pattogó szópárbaj. Figyelem helyett fegyelem. Torzult látszatvilág, amelyből éppen az ember hiányzik. Az Istentelen ifjúság főszereplője, Ludwig tanár úr kétségek között vergődve, esendő emberként látja mindezt, de nem képes szembeszállni vele. A kiemelkedő rétegzettségű, 1937-ben született műről Vidovszky György és alkotótársai bebizonyítják, hogy a felvetett kérdések manapság érvényesebbek, mint valaha.

Spiró: Koccanás
Katona József Színház, Budapest
Tematika: társadalomismeret - a jelen társadalma; magyar irodalom - a kortárs dráma, Spiró György

Azt hiszem, sokunknak feláll a szőr a hátán, ha bármilyen kontextusban meghallja a "társadalom" szót, ezt a lényegében megfoghatatlan, és gyakran a szimpla nagyotmondás eszközének használt lózungot. Azt sajnálattal közlöm, hogy ezzel a szóval kénytelen leszek élni az írásomban, de az öröm az ürömben, hogy Spiró György és a Katona József Színház átélhető és tapintható tartalommal tölti meg ezt a fogalmat, egy vaskosan humoros és végzetesen "magyar" előadásban. A helyszín Budapest egyik forgalmas utcája, ahol egy egész kocsisor koccan egymásba, így kényszerülve arra, hogy együtt vészeljék át azt a fél napot, amíg újra nekiindulhatnak a mindennapos káosz magányos és kilátástalan rendezésének. Most, ebben a fél napban gazdag és szegény, művelt és műveletlen, sorskegyelt és sorsüldözött kénytelen együtt élni a rekkenő hőség által is sújtott egymásrautaltságban. Az ebből kibontakozó sok kicsi, de egymást finoman átszövő történet origója az egyszerre bölcs nevelő és a tehetetlen sorsromboló szerepét is betöltő Nő. Spiró ezen keretek között ad pontos keresztmetszetet a magyar társadalom állapotáról, és lelki világáról.

Chimo: Lila története
Kolibri Pince, Budapest
Tematika: osztályfőnöki - tinédzserszexualitás, kapcsolatteremtés, egyén és csoportok; társadalomismeret - erőszak, szexualitás, peremcsoportok, szubkultúrák

Bármely településen elképzelhető az az ingerszegény környezet, amely a végkifejlet okozója. Ennek a szociografikusan hiteles közegnek a léte indokolja akár a produkciót, akár az abban látható és hallható, valóban nyers és erős helyzeteket és szövegeket. Ne legyenek illúzióink: azok a fiatalok, akiknek nincsenek követhető mintáik, csak a különböző tömegmédiumokból sajátíthatják el a társadalmi együttélés szabályait, azt, hogy mi a menő, és mi a ciki, nos, azok itt vannak közöttünk, és feltehetően jónéhányat ismerünk közülük. Ha csak végiggondoljuk, hogy miből táplálkozik az ő ismeret- és érzelemanyaguk, belátható, hogy a probléma, amit a Lila története feszeget, valós.

Mrożek: Mulatság
Bárka Színház, Budapest
Tematika: irodalom - XX. század, kelet-európai irodalom, Mrozek; filozófia - boldogság, boldogságkeresés

A mulatságot keresik a szereplők, ami nincs, pedig annak lennie kell, hiszen őket erre hívták. Nagy erénye Bérczes értelmezésének, hogy általánosítja, és kiterjeszti ezt a végtelenül szórakoztatóan előadott tragédiát. A mulatság parabola: a boldogság allegorikus képe. "S legény", "N legény" és "B legény" számára a befogadottság érzése váltaná ki a boldogságot. Hiszen "S legényben", "N legényben" és "B legényben" joggal vetődik fel bennük az a kétely, hogy ők át lettek ejtve, de hát miért? Tán mert ők rosszabbak, mint a többi? Kétségbeesetten, egymást megalázva, minden eszközzel keresik azt a boldogságot, amit sokkal egyszerűbben is elérhetnének, ami valódi, egyedi boldogság. Ilyenek az élet apró örömei, a művi muszájpartikban reprodukálhatatlan, valóban önfeledt kacagásra késztető szituációk. De ez nem elég! Elkezdik vadul keresni a hibát a reménytelen várakozás után, és még ha közvetetten is, de mindig önmagukban találják meg azt. Keresik a boldogságpótlékot, úgy akarnak viselkedni, ahogy nem tudnak, mert tőlük ez teljes mértékben idegen. Főleg a "ki ha én nem?-nagykan" szerep, amitől úgy igazán röhejes Szikszai Rémusz, és a néha őt utánzó Mucsi Zoltán karaktere.

Tasnádi: Nézőművészeti Főiskola
Jászai Mari Színház, Tatabánya / Centrál Színház, Budapest
Tematika: irodalom: kortárs dráma, posztmodern színházi formák, antiutópia; mozgóképkultúra és médiaismeret: befogadói pozíciók, populáris és artisztikus kultúra, műfajkeveredés, filozófia: szabadság- és kultúrafogalmak, a katarzis

A darab negatíve utópikus azt illetően is, hogy mi vár ránk: soha semmi jóra nem vezet, ha - az archaikus társadalmak gyakorlatához visszatérve - a hatalom határozza meg a kultúrát. Hiszen abból a teljes elszemélytelenedés, a sterilizáció következik, a távoltartás a valódi lényegtől, a jó és szép kánonba foglalása és definiálása. Innen pedig egyetlen lépés az érzésektől, érzelmektől mentesség, csak a számított reakciók mechanikus előidézése, a kultúrterror - a visszatérés az őskorba... Ez az előadás a szabad gondolkodás, véleményalkotás hírnöke, a gondolat nemességének, az egyéniség önmegvalósítása nagyszerűségének himnusza, a konvencióktól és sablonoktól való megszabadulás és a finom, elegáns ön- (és köz-) irónia szükségességének hirdetője. Az önirónia a színháznak is szól: lehet, hogy nem véletlenül váltak apatikussá és értetlenné az emberek. A három színész önmagát nem kímélő módon minden energiát befektet, és egészen fantasztikus teljesítményt nyújt: a komédiázás minden színe mellett valódi drámai pillanatokat is képesek a színpadra varázsolni, és hihetetlen átéléssel játsszák végig a két órát, belevonva a közönséget, sőt állandó kapcsolatot tartva velük, némi improvizáció segítségével.

Euripidész: Oresztész
Nemzeti Színház, Budapest
Tematika: irodalom: görög drámák - modern kifejezési formák, klasszikus és modern; filozófia: az erkölcs fogalma, jelentésváltozatai, viszonylagossága

Már a színpadkép - turkálóból összevásárolt ruharengeteg két lerobbant első világháborús platós terepjárót vesz körül egy palota aulájából és egy tükörteremből összegyúrt furcsa térben - is azt ordítja, hogy az első és mindenek felett álló cél, hogy a "klasszikus" szóhoz rendelt képzettársítások ne működjenek, és ehhez a minden erőltetett modernizmustól mentes jelmezek is patentmód alkalmazkodnak. A ruhákkal sikamlóssá és bizonytalanná vált színpad az egész produkció hangulatára rányomja a bélyegét: az a bizonyos "biztos talaj" alig létezik, mindenki csak botorkál és lézeng, ha kiteszi lábát biztonságos territóriumából.

Szophoklész: Philoktétész
Stúdió "K", Budapest
Tematika: irodalom: görög drámák - modern kifejezési formák, klasszikus és modern; filozófia: az erkölcs

A Szophoklész eredeti művére épülő Heiner Müller- és John Jesurun-drámákból a dramaturg Sediánszky Nóra és a rendező Koltai M. Gábor olyan előadást készített, amely a görög mitológia idealizált példabeszédeit és legendaépítési kísérleteit a fonákjukra fordítja. Odüsszeusz nem hérosz, hanem antihős - protagonistából antagonista válik. A Philoktétész önhibáján kívül szerzett sebe okozta szenvedések érezhetővé válnak, és görög félistenek fensőbbségesen magasztos cselekedeteiből a leplezetlen gyarló emberi dimenzió mutatkozik meg. Ez az Odüsszeusz az anyját is eladná azért, hogy az istenek kedvében járjon, Philoktétészt pedig annyira meggyötörte a sors, hogy a halál megváltás lehetne számára, már a bosszú sem élteti (olyannyira nem, hogy egy ponton átadja fegyverét az ellennek): modern, huszadik századi drámaalakként az alapvető egzisztencia filozófiai kérdéseit járja körbe, miközben a testi és lelki szenvedés poklának minden grádicsát végigéli. A tragédia több dimenzióban is megtörténik: Philoktétésznek maga az élet az, Odüsszeusznak a halál (Philoktétész ugyanis brutálisan agyonveri), Neoptolemosz számára pedig az eszményekkel és erényekkel való leszámolás - hiszen ép erkölcsi érzéke van, ezáltal viszont gyakorlatilag életképtelenné válik. Ez egyrészt annak a felismerésnek teszi ki, hogy egy sötét játszma eszközéül szolgál, márpedig ez a legfelelőtlenebb dolog, amit a felnőtt-társadalom egy gyerekkel tehet, másrészt nyilvánvalóvá teszi, hogy ebben a rendszerben egyetlen lehetősége a megsemmisülés: Neoptolemosz felől az előadás a görög mondavilág kiüresedését és napjainkban való értelmezhetetlenségét sugallja, hiszen a hazugságba kényszerített fiú lelkiismeret-furdalása és válsága gyakorlatilag teljesen felemészti a jövő hősét, amely szerepre Neoptolemosz predesztinált (lenne).

Miller: Pillantás a hídról
József Attila Színház, Gaál Erzsébet Stúdió, Budapest
Tematika: irodalom: a modern dráma / Arthur Miller; filozófia: igazság és hazugság; osztályfőnöki: az elszakadás kérdései, családi viszonyok

Gaál Erzsébet értelmezésében a Pillantás a hídról az önbecsapás okozta tragédiák drámája: az elvesztett önbecsülés miatti egyre mélyebbre süllyedő ember és a hazugságot kicsikaró, igazságot tenni képtelen társadalom története. Az alsó-középosztály reménytelensége, a kívülállók bölcsnek látszó ítélkezése, a hazug morál szó szerint fájdalmas élményeket okoznak. A hatvanas évekből a mára reflektáló, egyszerű, modernnek látszani akaró bérházszoba-díszlet és a "hozzuk ki a legtöbbet abból a kevés pénzből, ami van"-érzést sugalló jelmez megteremtik az előadás nyomasztó atmoszféráját. A színészek egészen döbbenetes mélységekig hatolóan nyúltak figurájukba. A csomópontok remekül sűrűsödnek össze a játék ívének köszönhetően, és ez a Pillantás a hídról még arra is képes, hogy egyes helyeken iróniával súlyozza a drámát.

Radnóti
Radnóti Miklós Színház, Budapest
Tematika: irodalom - Radnóti Miklós; filozófia/osztályfőnöki: az egyén identitása

Interaktív előadás - hangzanak Bálint András kezdőszavai -, de jelen esetben ez azt jelenti, hogy ő beszél, mi pedig csöndben figyelünk. Olyan párbeszéd, ahol a néző meghallgatja az előadót, aki hol sétál, hol a széken ül, vagy csak egyhelyben mereng, harcol, küzd. Mi, nézők egy, a színpadon beépített körben foglalunk helyet, teljes fényben. Nincs senki eltakarva, mindenki lát mindenkit, és Bálint András is minket. Nem bújócskázik a sötétben, nincs függöny, nincs mit szégyellni, rejtegetni, mindent láthatunk, mindent hallhatunk, ahogyan ő is. Ez az erős forma jelzi, hogy itt most eltűnik színészet és színház, leegyszerűsödik a közlés fogalmára, melyben bár megmarad a játék, pusztán a fantázia szintjén lesz jelen. Bálint András ehhez a különleges helyzethez mérten, fokozatosan fektet bele egyre több és több energiát a jelenlétébe, és lassan, finoman mossa össze a valóságot és a színházat elválasztó elemeket, a Radnóti és őközte lévő különbségeket, kezdve a költő halotti hagyatékával - Bori notesz -, halálának körülményeivel; életével, megpróbáltatásaival folytatva, amelyekbe bele-belefolynak a személyes történetek, végül pedig visszatérve az utolsó pillanathoz, az elváláshoz, a halálhoz.

József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben
Pinceszínház, Budapest / Weöres Sándor Színház, Szombathely
Tematika: irodalom: József Attila, a tudatfolyam-költészet

Ez egy szabályos megidézés, ha úgy tetszik valóságos szellemidézés, ahol a leghalványabb túlzás nélkül a mi lényünk kerül megidézésre, melynek során valóban elválik a szellem a palacktól. Ebből következően ez az előadás mindenkiben máshogy kezd el élni, mást hoz felszínre: van akit megtisztít ez az arcátlanul explicit, és kegyetlen mélységekből előtörő őszinteség, van aki megigézve nézi, hogy mi a fene kezd el benne olyan nyughatatlanul motoszkálni, és van aki hagyja magát sodorni az asszociációk árjával, hogy néhányszor feleszmélve rádöbbenjen erre-arra, hogy a következő pillanatban már ismét lebegve engedje magát robogni az árral.

Canev: Szókratész utolsó éjszakája
Stúdió K Színház, Budapest
Tematika: filozófia: demokrácia és anarchia, retorika - demagógia és tiszta érvelés, rabság és szabadság, elvek és menekülés

Jelképes és játékra alkalmat adó krétanégyzet jelképezi a cellát, amelyben Szókratész, a nagy athéni filozófus utolsó éjszakáját tölti. A harmadik kakasszóra kell a méregpoharat kiürítenie. A cellán kívül egy őr figyeli a felforgató filozófust: hiszen ő lesz az, aki mindent tud Szókratész utolsó éjszakájáról, és ebbéli élményeire alapozza jövőjét. Megindul a beszélgetés, egy hihetetlenül szellemes szópárbaj, demokráciáról és anarchiáról, demagógiáról és tiszta érvelésről, rabságról és szabadságról, elvekről és menekülésről, Szókratész utolsó éjszakája közismert történetének keretében. Hiszen ki a rab, ki van a rács mögött? És különben is, hogyan válik rabból börtönőr? Változnak az idők, változnak a szerepek, az ember pedig alkalmazkodik. A játék szépsége pontosan abban rejlik, hogy Szókrátész és őrének beszélgetése játékos és őszinte asszociációs lánc, az történik, amit ideálisnak és szükségesnek tartunk a mindennapokban is: végiggondolják a helyzetet. Egészen gyönyörű folyamat: a filozófia pontosan abban a formájában jelenik meg, amire használhatnánk mi magunk is. Nem szabad megijedni: a szöveg egyáltalán nem elvont, hanem hihetetlenül természetes, és a magunkra ismerés nevetésre ösztönöz.

Moliére: Tartuffe
Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Stúdió, Budapest
Tematika: irodalom: Moliére; filozófia: hit és valóság

Ennek az embernek semmi sem szent, éppen azt csúfolja meg leginkább, ami miatt elismerik, már azok, akiket képes megtéveszteni. Nem véletlen, hogy a vallásra támaszkodik: ezek az emberek nem képesek teljes értékű életet élni, szükségük van a transzcendensben való hitre, hogy valamiféle lelki segítségük legyen a mindennapokban, mert gyengék. Tartuffe gátlás nélkül ki is használja őket. A darab csúcspontja Elmira szabályos oltáron történő feláldozása. Tartuffe Orgon rejtett jelenlétében magáévá teszi a ház asszonyát is. Orgon ekkor döbben rá, hogy világa összetört, és mindent elvesztett, hiszen minden vagyonát példaképére, Tartuffe-re íratta. Hiába utasítja ki a képmutatót, időközben minden az övé lett. A családnak mennie kell hát. Sajnáljuk őket? Nem. Hiszen képtelenek voltak egymásra figyelni, Orgonnak csak kellett valami kapaszkodót találnia. Diadalt ül az ízléstelenség és a képmutatás. A kör bezárult, hiszen mégiscsak jogállamban élünk, igaz, olyanban, ahol a jog nem az igazság, az erkölcsi győzelem csak értékveszteség árán valósulhat meg, ahol az idolok hamisak, a valóságosról kiderül, hogy csupán virtuális, a szentről, hogy pokoli, a szépről, hogy ocsmány, sőt voltaképpen undorító. Alföldi Róbert közéletünket sűríti egy kétórás parabolába a Nemzeti stúdiójában. De félő, annyiak szemén van már hályog különféle stílustalan politikai minitartuffe-öktől, hogy észre sem vesszük.

The Complete Works of William Shakespeare (abridged)
Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Stúdió, Budapest - angol nyelvű előadás!
Tematika: irodalom: Shakespeare, a paródia, klasszikus dráma - modern forma; angol nyelv

A Gobbi Hilda Színpadon három lökött angol (pontosabban két angol és egy walesi!) két órába próbálja összerántani Shakespeare 37 drámájának történetét. És csodák csodája: sikerül. Egy hallatlanul vicces stand up-comedy-füzérben láthatjuk a művek paródiáját. Megismerjük Rómeót és Júliát, akikről kiderül, hogy nem ám a méreg, hanem a magyar pálinka küldte őket a túlvilágra. Találkozunk Othellóval is, akinek történetét egy pörgős rap örökíti meg. A produkció megidézi a korabeli Globe Színház hangulatát, hisz a női szerepeket is férfiak játsszák, a szöveg meg-megszakított, laza, helyenként improvizáció (érzetét kelti). És persze, a kontaktus folyamatos a közönséggel, kérdéseket tesznek fel, amelyekre választ várnak, sőt a nézők közül többen is időnként a mű szereplőivé válnak. Pergő komédia ez, mely nem akar mély gondolati rétegeket feltárni (azt Shakespeare úgyis megteszi eredetiben), csak nevettetni, feloldani. Ám ezt a néha kissé talán eltúlzott poénok ellenére is kiemelkedő színvonalon teszi.

Kelly: After the End - Zsákutca
Merlin Színház, Budapest
Tematika: osztályfőnöki: emberi viszonyok, krízishelyzetek; fizika: fizikai események társadalmi vonatkozásai Kapcsolódó drámafoglalkozás!

A kizárólagos egymásra utaltság egyébként sem a lehető létállapotok legjobbika, hát még akkor, ha mindez egy egyszemélyre optimalizált óvóhelyen történik, amiben történetesen ketten kénytelenek átvészelni egy atomrobbanás utáni időszakot. A helyzeten csak súlyosbít, hogy főhőseink kapcsolata legalábbis feszültnek mondható. Bár a kezdő jelenetek még nyugalmat sugároznak - akár még azt is hihetnénk, hogy civilizáltan átvészelik a krízist -, nem kell sokat várni, és beindul egy ideológiai tartalommal átszőtt, mélyen az emberi lélekből fakadó, színházi keretek között ritkán tapasztalható, vérbeli pszichothriller.