Március 20-án és 21-én mutatja be a Magyar Állami Operaház, koprodukcióban a Szlovák Nemzeti Színházzal Richard Strauss A rózsalovag című operáját német nyelven, három felvonásban, Andrejs Žagars rendezésében.

A rózsalovag

A rózsalovag, Richard Strauss német komponista és Hugo von Hofmannsthal jeles osztrák drámaíró az Elektrát követő második közös operája, 1911-ben, Drezdában került bemutatásra. Az ezüstösen csillogó, sokrétű, grandiózus zene már a premieren frenetikus sikert aratott, és a mű rövidesen a legnépszerűbb, leggyakrabban játszott európai operák sorába emelkedett, sőt, 1926-ban az első filmes változat is elkészült. A Strauss által külön e célra komponált zenekari kísérettel vetített némafilm önmagában is kuriózum. A rózsalovag-láz később sem hagyott alább: évtizedekkel később Strauss szimfonikus szvit formájában (A rózsalovag-szvit) is feldolgozta az operát.

A romantikus vígopera két főhőse, a szép tábornagyné és ifjú kedvese, Octavian, nem nézi jó szemmel, hogy a hozományvadász Ochs báró a csinos Sophie Faninal kezére pályázik. A faragatlan báró Octaviant küldi leánykérőbe Sophie-hoz, ám amikor a „rózsalovag” a hagyományoknak megfelelően átadja a lánynak a báró által küldött ezüstrózsát, nem várt fordulat történik: a fiatalok egymásba szeretnek. Az események sodrában a pénzsóvár, élvhajhász báró alaposan lejáratja magát, Sophie apja elutasítja. Miután a tábornagyné felismeri, hogy többé nem kötheti magához az ifjú Octaviant, nagylelkűen egyengeti a fiatal pár útját.

Strauss és Hofmannsthal olvasatában a – Hofmannsthal által csak „vidéki Don Juan”-ként emlegetett – egyszerű személyiségszerkezetű Ochs báró az idő jelentéséről és a szerelem természetéről elmélkedő intelligens és finom tábornagyné tökéletes ellenpólusa, a tábornagyné filozofikus-intellektuális karakterével szemben az animális ösztönlény megtestesítője. A szerzők eredeti szándéka szerint valójában ő lett volna az opera címszereplője – Ochs auf Lerchenau –, a romantikusabb és szebben csengő A rózsalovag cím csak később, röviddel a bemutató előtt született, a komponista híresen erős akaratú felesége Pauline Strauss javaslatára. A két szerző még ekkor is nehezen, vonakodva hagyta jóvá a változtatást.

A rózsalovag a legutóbbi időkig közel azonos módon került színre, Strauss ugyanis úgy kívánta, hogy a díszlet- és jelmeztervezők minél hűebben kövessék Alfred Roller az 1911. évi ősbemutatóra készített színpad- és kosztümterveit. Bár a rendezői színház az elmúlt évtizedekben az operaszínpadot is forradalmasította, a rendezők a zenés színházban is világszerte új interpretációkkal és új, merész vizuális koncepciókkal jelentkeztek, A rózsalovag-produkciókat mindez alig-alig érintette, az előadás az ősbemutató óta eltelt száz év alatt alig változott.

A Magyar Állami Operaház most szakít e megkérdőjelezhető tradícióval. Andrejs Žagars rendező Julia Müer díszlettervező és Kristīne Pasternaka jelmeztervező koncepciójában a cselekmény ideje az opera keletkezésének ideje: a századforduló, a régi világrend, az Osztrák–Magyar Monarchia hanyatlásának művészi szempontból rendkívül gazdag időszaka, az I. világháborút megelőző, utolsó jólesően dekadens periódus, a szecesszió kora. (Jochen Breiholz, dramaturg)

Andrejs Žagars, rendező A Lett Zeneakadémián és a Filmművészeti Stúdióban diplomázott 1982-ben. Színészként orosz és lett filmekben, színházakban szerepelt, majd rövid idő alatt napjaink egyik legérdekesebb és leginnovatívabb színpadi rendezővé vált. 1996 óta a Lett Nemzeti Opera főigazgatója, amely vezetése alatt nemzetközi hírnévre tett szert. Hogy bemutassa a Lett Nemzeti Opera legjobb produkcióit, létrehozta az évenként megrendezett Rigai Operafesztivált, amelyet a külföldi közönség mellett a világ vezető zenei folyóiratainak kritikusai is folyamatosan látogatnak. Színpadi rendezőként az elmúlt években olyan klasszikus operákat állított színpadra, mint A bolygó hollandi, a Démon (Rubinstein), a Pikk dáma, a Kisvárosi Lady Macbeth, a Traviata, a Carmen és a Nabucco. Operatársulatával és rendezéseivel külföldön is vendégszerepelt, többek között a dalhallai (Svédország) és a savonlinnai (Finnország) operafesztiválokon, a moszkvai Új Operában, Cataniában és Bordeaux-ban. A 2008/2009-es évadban debütált Németországban; Massenet Wertherével Erfurtban és Borodin Igor hercegével Essenben. 2009 májusában Rigában állította színpadra a Don Giovannit.   Julia Müer, díszlettervező Művészettörténetet és filozófiát tanult Mainzban és Stuttgartban, majd 1999-től díszlet- és jelmeztervezést a Drezdai Képzőművészeti Főiskolán, ahol mesterei Andreas Reinhardt, Henning Schaller és Johannes Leiacker voltak. 2003 és 2008 között Johannes Leiacker mellett állandó asszisztenseként dolgozott. 2005-ben elnyerte a Hellerau Művészetek Európai Központjának ösztöndíját. 2007-ben az Európai Operaházak Rendezői-díjának 2. helyezésével tüntették ki azt a Ruszalka produkciót, melyet Katharina Thoma rendezővel közösen alkotott. Ugyanebben az évben döntős volt az 5. Nemzetközi Díszlet- és Rendezői Versenyen, Grazban. A drezdai Semperoperben Gounod Faustjának jelmeztervezőjeként debütált 2008-ban. 2009-ben a Malmői Operaházban Katharina Thoma rendezésében színpadra állított Vanessa (Samuel Barber) előadáshoz készített díszlet- és jelmezterveket. 2010-ben az Albert Herring látványterveit készíti, a Keith Warner rendezte produkciót a Montepulcianoi Nemzetközi Cantiere d’Arte Fesztiválon mutatják be. Jochen Breiholz, dramaturg A németországi Oldenburgban született. Középiskolai tanulmányai után Berlinbe költözött, ahol az egyetemen irodalmat, színháztörténetet, zenetudományt és művészettörténetet hallgatott. Egy évvel később New Yorkba költözött, és több színházban, többek között a Metropolitan Operában gyakornokoskodott. Az Opera News magazinban is gyakornokként dolgozott, így vált később e folyóirat szerzőjévé. Három és félévnyi New York-i tartózkodás után visszatért Berlinbe, hogy folytassa és befejezze tanulmányait. Az egyetemen irodalomból és színháztudományból szerzett mesterdiplomát. Berlinben dramaturgként dolgozott, majd az Opernwelt magazin külsős szerkesztője lett, és gyakran írt cikkeket is a lapba. 1997-től a Die Welt napilap szerzője, később a lap munkatársa, a művészeti rovat szerkesztője. 2002-ben visszaköltözött New Yorkba, és európai művészeti és zenei magazinok és folyóiratok tudósítójaként dolgozott. Írásai megjelentek a londoni Opera Now, The Wall Street Journal Europe lapokban, a svájci Musik & Theater és a német Rondo magazinokban. 2004 óta tagja a New Yorki NYIOP szereplőválogató cégnek, ahol fiatal operaénekes tehetségek után kutat. 2006-tól a Lett Nemzeti Opera nemzetközi kapcsolatok igazgatója és dramaturgja. Lars Woldt A fiatal német basszista a detmoldi Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait zeneszerzés és ének szakon. Pályafutását a detmoldi Landestheater társulatánál kezdte, majd 2000-től 2003-ig az innsbrucki Tiroler Landestheater társulatánál folytatta. 2004 óta a bécsi Volksoper tagja, ahol főbb szerepei: Kaspar (A bűvös vadász), Zuboly (Britten: Szentivánéji álom), Bartolo (A sevillai borbély), Kabulke úr (Krenek: Kehraus um St. Stephan), Hagen (Oscar Straus: A vidám níbelungok). Vendégszerepelt a hamburgi és a bécsi Staatsoperben, a göteborgi és a grazi Operában, a braunschweigi Staatstheaterben, a linzi Landestheaterben, valamint a Bregenzi Ünnepi Játékokon is. 2007 júliusában Taipeiben a Deutsche Oper am Rhein társulatával nagy sikert aratott Ochs báró (A rózsalovag) szerepében. 2008 júniusában Tokióban Plumkett (Márta) szerepében mutatkozott be. A 2008/2009-es évadban ugyancsak Ochs báróként debütált a koppenhágai Dán Királyi Operaházban. Repertoárján olyan szerepek találhatók, mint Rocco, Gremin herceg, Dulcamara, van Bett (Lorzing: Cár és ács), Figaro, Sarastro, Falstaff (Nicolai: A windsori víg nők),Timur, Salieri (Rimszkij-Korszakov: Mozart és Salieri), Bartolo Don Magnifico, Kecal (Eladott menyasszony), Marke király, Remete (A bűvös vadász). Emellett a 20. századi művek is szerepelnek repertoárján: Doktor (Wozzeck), Zuboly (Szentivánéji álom). Kiváló zenekarokkal koncertezett, így pl. a kölni Rundfunk-Sinfonieorchester, a kölni WDR Rundfunkorchester, a hannoveri Radiophilharmonie, a stuttgarti Radiosinfonieorchester, a Bamberger Symphoniker, a Stuttgarter Philharmoniker, a Münchner Rundfunkorchester, a Deutsche Kammerphilharmonie. Olyan rangos helyszíneken lépett fel, mint a Schleswig-Holstein-i Zenei Fesztivál, a Berliner Philharmonie, a Kölner Philharmonie, a Wiener Musikverein, a Wiener Konzerthaus, a Leipziger Gewandhaus vagy a madridi Auditorio Nacional de Musica. Széles koncertrepertoárjának legismertebb darabjai: Monteverdi: Vesperás Mária tiszteletére, J. S. Bach: Máté-passió, János-passió, Karácsonyi oratórium, h-moll mise, Händel: Messiás, Haydn: A teremtés, Az évszakok, Mozart: Requiem, Beethoven: IX. szimfónia, Missa Solemnis, Mendelssohn: Paulus, Verdi: Requiem, Brahms: Német Requiem, Dvořák: Stabat Mater, Puccini: Messa di gloria, Sosztakovics: Michelangelo-szvit. A 2009/10-es évad kezdetén Lars Woldt sikerrel mutatkozott be a Stuttgarti Staatsoper színpadán, a Stefan Herheim által újonnan színpadra állított A rózsalovag Ochs bárójának szerepében. Kölnben a Westdeutsche Rundfunk Zenekarával koncertezett, a bécsi Volksoperben pedig A varázsfuvola Sarastrójának, A három narancs szerelmese Celio varázslójának és a Szöktetés a szerájból Ozminjának szerepében látható. A közeljövőben A bűvös vadász Kasparját énekli majd a barcelonai Teatro del Liceu, A bolygó hollandi Dalandját a kölni Operaház és A Rajna kincse Fasoltját a párizsi Opéra National felkérésére.

[Magyar Állami Operaház]

Saját produkciók, a zenés színházak legcsábítóbb címei, sztárok és népszerű művészek, akik még soha nem játszottak a Dóm téren és két új rendező, akik most rendeznek először ezen a színpadon – ezekkel várja a közönséget hazánk legnagyobb színházi fesztiválja, a Szegedi Szabadtéri Játékok a 2010-es évadban.

Az idei évad több szempontból is egy új ciklus kezdete a Szegedi Szabadtérinél. Bátyai Edina igazgatói posztját meghosszabbították: újabb öt évre szavaztak neki bizalmat. A legfőbb célkitűzés, hogy az idei évadtól kezdve a Dóm téren a saját bemutatók dominálnak. A Játékok művészi koncepciója eddig sem pusztán a felmérésekből megismert nézői igények kiszolgálását célozta, hanem törekszik az ízlésformálásra is, és a jövőben is igyekszik az elvárásoknál magasabb színvonalat képviselni. A 2010-es évadra jellemző bátor vállalások, valamint a meghívott alkotók és művészek névsora is jelzi azt, hogy a fesztivál tudatosan szeretne nyitni az új művészi megnyilvánulásokat hozó rendezők és alkotók felé. Olyan sztárok is fellépnek idén a Dóm téri színpadon, akik eddig sosem játszottak itt, valamint két olyan rendező – Novák Eszter és Bagó Bertalan – is felkérést kapott, akik most először rendeznek a Szabadtérin.

Szuperkoncert – „nulladik nappal” indul az évad

Már május 22-én kezdetét veszi a Szabadtéri 2010-es évada egy különleges „nulladik nappal”: az idén 100 éves Délmagyarország Szuperkoncertjén – melyről bővebb tájékoztatást a napilap sajtóközleménye ad – olyan sztárfellépőket hallhat a közönség, mint például Ákos.

A Szabadtéri és a Délmagyarország között évtizedes, sokszínű együttműködés áll fenn, mely egészen 1933-ig nyúlik vissza, amikoris a napilap magánvállalkozásként segítette az akkor két éve megrendezett fesztivált.

My Fair Lady – Novák Eszter rendezésében, sztárszereplőkkel

Novák Eszter rendezésében láthatja a közönség az évad első bemutatóját, a My Fair Lady-t, a musicalek klasszikusát, mely műfajilag az operett és musical határán mozog. Novák először rendez a Dóm téren, bár táncosként többször szerepelt ezen a színpadon, a Szegedi Néptáncfesztiválokon. A tatabányai Jászai Mari Színház meghatározó rendezője „állandó” alkotótársainak, Khell Zsolt díszlet- és Zeke Edit jelmeztervezőnek segítségével állítja színpadra a darabot. A rendezőnő koncepciójában az erőteljes tömegjelenetek, látványos show-elemek a meghatározók, amire alkalmat is adnak a darabbak látható színes forgatagok, a piactéri, grandiózus báli és lóverseny-jelenetek. Érdekesség, hogy a koreográfus a rendező testvére, Novák Péter lesz, aki idén a Dózsa című produkció címszereplőjeként is képviselteti magát a Dóm téren.

A My Fair Lady főbb szerepeiben a hazai filmrendezők által jelenleg legfoglalkoztatottabb fiatal színésznőt, Tompos Kátyát, az Örkény István Színház kiváló művészét, Széles Lászlót, a Vígszínház legendás művésznőjét, Venczel Verát, a Madách Színházhoz kötődő közönség-kedvenc Gálvölgyi Jánost, a Katona József Színház vezető színészét, Bezerédi Zoltánt valamint a filmes munkái alapján is egyre népszerűbb, fiatal Szabó Kimmel Tamást láthatják a nézők. Ennyi színház remek művésze egy produkcióban, kőszínházi időszakban soha nem dolgozhatna együtt. Az előadásban Novák Eszter tanítványai is szerepet kapnak – a rendező a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész szakirányának osztályvezetője.

Az előadást Silló István valamint Kesselyák Gergely, a fesztivál művészeti vezetője dirigálja. Kesselyák idén rendhagyó módon nem rendez a Szabadtérin, azonban több produkció zenei vezetője és karmestere is lesz, és természetesen az összes előadás próbáit felügyeli.

Dózsa – Novák Péter újra táncos szerepben

A Dózsa címszerepében tér vissza a tánc műfajához Novák Péter, aki nyáron éppen annyi idős lesz, mint a történet idején a parasztfelkelés vezetője. Zsuráfszky Zoltán rendezésében láthatják a nézők a Dózsa György tetteit elmesélő „tánckrónikát”, melyben Szarka Tamás (Ghymes) egyes dalok szerzőjeként és színpadi zenészként, énekesként is közreműködik. A XXIV. Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál gálájaként színre kerülő előadás annak a szabadtéris hagyománynak a folytatása, mely 2008-ban a Benyovszkyval kezdődött: a néptánc szcenírozott formában, egy kerek történetként kerül színpadra. A Honvéd Táncszínház, a Szeged Táncegyüttes, a Fővárosi Bartók Táncegyüttes valamint a nyíregyházi Táncművészeti Iskola növendékei is fellépnek a Dózsában. Az autentikus, élő színpadi zenében dudások, furulyások, síposok működnek majd közre – a népzenészek között a Csík zenekar tagja is szerepet kap –, illetve török, szlovák, orosz, román és szerb együttesek táncosai és zenészei.

Operett-opera gála – a Budapesti Operettszínháztól
sztárvendég: Miklósa Erika

Az Operettszínház vendégjátékát Béres Attila rendezi, aki tavaly már bizonyított a Dóm téren. Akkori felkérése is jelezte azt a törekvést, miszerint a rendezői középgeneráció bevonásával új művészeti irányt hozó alkotók felé nyit a Szabadtéri. Az operett műfajában jeles színészek – így Oszvald Marika, Kalocsai Zsuzsa, Fischl Mónika, Kállay Bori, Szendy Szilvi, Vadász Dániel, Vadász Zsolt, Csere László, Peller Károly és Faragó András – most egy másik műfajra kalandozhatnak a sztárvendég, nemzetközi operadívánk, Miklósa Erika közreműködésével. Az Operett-opera gála Pécs2010 – Európa Kulturális Fővárosa támogatásával valósul meg.

Carmen - KERO® operát rendez, nemzetközi szereposztással

Kerényi Miklós Gábor, a legjelentősebb hazai musicalrendező idén a Szabadtérin tér vissza operarendezőként – a Kossuth-díjas, kiváló művész tíz éve nem hódolt ennek a műfajnak. Nagy sikerű operarendezések kötik őt Szegedhez. Idén a Carment állítja színpadra a Dóm téren. Elmondása szerint Bizet operájában a hallatlanul népszerű zene mellett az a furcsa drámai vonal és a füstös erotika érinti meg, amely tele van misztikával és tragikummal.

A produkció szereposztása nemzetközi: több ország operaénekese is szerepet kapott benne. A tüzes, forróvérű cigánylányt, Carment hazai művésznőnk, Schöck Atala alakítja. Don José szerepében a kiváló lengyel tenort, Arnold Rutkowskit láthatjuk, aki a 2009-es, Domingo által alapított Operalia énekverseny különdíjasa és a maistro lengyelországi koncertjének meghívott vendége volt. Micaela Frankó Tünde lesz. Escamillót az amerikai Lee Poulis játssza – őt a 2008/2009-es évadban a német zenekritikusok az év fiatal énekesének választották, Európa számos nagyvárosának operaházaiban énekel, Escamillót először a Szabadtérin alakítja. További szerepekben Boncsér Gergely, Haja Zsolt, Cser Krisztián, Bucsi Annamária, Cseh Antal és Jelena Kočar lép színpadra. A díszletet Horesnyi Balázs, a jelmezt pedig Gyarmathy Ágnes tervezi. Az előadást Kesselyák Gergely dirigálja.

Hair – Bagó Bertalan rendezésében, Dolhai főszereplésével

A musical még sosem szerepelt a Dóm téren, idén Bagó Bertalan rendezésében, fantasztikus szereposztással kerül színre. Bagó – akinek egyik előadását beválogatták az idei POSZT versenyprogramjába – még sosem rendezett a Dóm téren. A népszerű és elismert művész alkotótársa, dramaturgként Bereményi Géza lesz. Az előadás díszletét Vereckei Rita, jelmezeit Túri Erzsébet, a koreográfiát pedig Román Sándor álmodja színpadra. Bagó úgy érzi, a történet ma is rendkívül aktuális, és bár rendezőként a hatvanas évek világát szeretné megjeleníteni a színpadon, az előadás a mai kort és körülményeket is ábrázolja majd. Látványos tömegjelenetekre, filmszerű látványra és vetítésekre számíthatnak a nézők.



Dolhai Attila az I Got life-ot adja elő

A főszerepet, George Bergert a hazai musicaljátszás legnépszerűbb sztárja, Dolhai Attila alakítja, Sheila a lenyűgöző orgánumú és bájos Peller Anna, Bukowski a Vígszínház fiatal és népszerű művésze, Szemenyei János, Woof pedig Kerényi Miklós Máté lesz, aki a Szentivánéji álom Puckjaként vált Szeged kedvencévé. Érdekesség, hogy ők négyen egy osztályba jártak a Színművészetin, sőt Bagó Bertalan tanította is őket. További szerepekben láthatjuk a Budapesti Operettszínház művészeit, valamint két zalaegerszegi színészt is.

[Szegedi Szabadtéri Játékok - sajtóközlemény]

Arturo Annecchino, a Szerelem és a szerelem.hu című előadások zeneszerzője március 13-án 22 órától a Miskolci Nemzeti Színházban ad koncertet: Midnight Piano című művét mutatja be az érdeklődőknek a Nagyszínházban.

Arturo Annecchino a venezuelai Caracasban született, és hétéves volt, amikor a szüleivel visszaköltözött Olaszországba. A színház világával hamar kapcsolatba került: a főiskolán már musicalt komponált, aztán egy kortárs táncegyüttes számára készített improvizációkat. Ezt látta és hallotta egy színházigazgató, aki felkérte, szerezzen zenét a rendezéséhez.

Azóta bejárta Európa sok színházát, találkozott számos társulattal a párizsi Odéontól a Royal Shakespeare Companyig, részt vett a Salzburgi Ünnepi Játékokon és az edinburgh-i fesztiválon. Olyan rendezőóriásokkal dolgozott, mint Peter Stein. Egyik nevezetes közös munkájuk volt többek között a Berliner Ensemble máig játszott Wallenstein című produkciója, amelynek főszereplője Klaus Maria Brandauer.

Arturo Annecchino a színházi munkák mellett mindig készített nagyobb lélegzetű, önálló kompozíciókat is, például operákat és olyan zongoradarabokat, mint amilyen a Midnight Piano, amelyet a miskolci koncertjén is hallhat a közönség.

Paolo Magellivel két éve dolgozott először Drezdában, aztán Zágrábban majd Triesztben. Miskolcon a Magelli rendezte Szerelem és szerelem.hu című előadások zenéjét készítette az olasz zeneszerző.

[Miskolci Nemzeti Színház / fotó: Ilaria Caneva]