Rossz drab, rossz rendezés. A nagyok epizódszerepekben teljesítik a húzónév funkciót, a főszereplő közép-színész reménytelenül viaskodik a szöveg és a szituációk gipszkása-hegyével. Nevetni kéne a vaskos alpári beszólásokba torkolló pszichiáter-dumákon, nem megy, az hogy mindenki bolond, már ugye inkább lerágott már bulvár-téma. Az unalmat egy-egy playback, vagy, ami még rosszabb, énekelt-mozgott álrevű-kép teszi még feltünőbbé. "Őrült" jelmezek, döcögő üresjáratok. A fiatalok viszönt még így is jók: Tóth Simon Ferenc,Téby Zita, Molnár Gusztáv, Hay Anna. Megérdemelnének egy darabot! Egy rendezőt!!!

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál---------- www.toptipp.hu----------------- JERUZSÁLEM PUSZTULÁSA----- Almási-Tóth András------- Budapesti Kamaraszínház ----- A Spiró György - Almási-Tóth András színházi tandem maradandót alkotott Shakespeare II.Richard-jával, még erősebbet az Árpádház-zal, - Katona Józseffel már nehezebb a hely- zet. Borzongatóan felemás darab, ennek ellenére ez a produkció is komoly értékeket hordoz. Egyrészt tovább élteti az ironikus, groteszk, helyenként abszurdba hajló stílust, amely fityiszt mutat a fellengzős történelmi pátosznak, másrészt újabb alkalmat jelent jeles színészeknek arra, hogy nálunk idegenebbnek számító hangvételben játsszanak. Lengyel Tamás, mint Flavius Josephus, élesebb drámai hangsúlyok nélkül állítja elénk az okosan helyezkedő krónikást, Horváth Illés meglepő biztonsággal, széles dikcióval játssza a kamaszos kegyetlenség, az örökös kíváncsiság magától értetődő embertelenségét. Az ő Tituszát nem lehet utálni, ahogy a kőszáli sast sem azért, mert őzgidákat öldös: viselkedés-formája természetes állapot. Vérengző helytartója, Florus, Nagy Viktor démonian kedves mosolyával, a joviális gyalázat mengelei mementója. Az ostromló rómaiak köreinél jóval érdektelenebb a város védőinek éhezésbe tompult marconasága, szituáció nélkül, még a kiváló Kaszás Mihály is csak birkózik szöveghegyeivel. Egyetlen vigasz Törköly Levente aggastyána, aki paradicsomi békével várja a megváltó halált, Egri Kati-val alkotott kettősük felsugárzó szépség a rémdráma ocsmány közegében. Földi Andrea szürke-fekete öltözékeit kóbor rózsaszín villanások színezik, tervezői bravúrja Bérénike királynő plasztik-ruhája, melyen a testet takaró anyag szerepét szinte kisajátítja a zegzugosan futó díszes varrások heves kalligráfiája. Remeklése adekvát Stefanovics Angéla lenyűgözően szuggesztív, felkavaróan izgalmas alakításával. Ez a színésznő egyszerre képes megmutatni a színét és a fonákját, igent mond, de a nemet halljuk, minden megmozdulása többértelmű, minden gesz- tusa több ismeretlenes talány. A totális stilizáltságban megrendítően valóságos, hétköznapi realitásban mennyei absztrakció. A fődallamot fújja, de az ellenpont is alatta dübörög, mimikai sziporkái végtelen asszociációk láncolatát indítják be, hangjának extrém váltásai örök titkokat rejtenek. Fenomenális létezése méltó teret kap a rómaiakkal vívott cseles hazárdjátékban, melyben kését hol a hadvezérre emeli, hol híres hajfürtjeit vagdalja föld- re sütött szemmel. Biztos, hogy Almási-Tóth András legközelebb újabb véres királydrámával folytatja kalandozását a történelmi abszurd áhított világában, de talán a legcélszerűbb az lenne, ha megkérné Spiró György-öt, írjon egy komiko-tragiko-hisztoriko remekművet, amelynek a címe már mindent verne: "Angéla királynő"...

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál---------- www.toptipp.hu ---------------- CSERESZNYÉSKERT ----- Lukáts Andor ---------- IV.oszt. -------- Ódry Színpad ------- Végre a most végző osztály egy kidolgozott, jól rendezett előadásban mutathatja meg magát: minden karakter a helyén, az egymáshoz való viszonyok tisztázottak, a szerkezet világos és áttekinthető. Nem kell rejtjeleket megfejtenünk, mondanivalót és üzenetet keres- gélnünk, teljes figyelmünkkel, az együttesként nagyszerűen működő osztály tagjai felé fordulhatunk. Földes Eszter teljes külső-belső átalakulással válik esetlenül szepegő Dunyásává, aki tehetetlenül sodródik az érdekek és érzelmek viharában. Tenyérbe mászóan pimasz törtetőt állít elénk Fehér Tibor, erőteljes színészi eszközökkel téve ellenszenvessé szimpatikus egyéniségét. Annyira komoly, annyira elegáns, annyira fölötte áll a hétköznapoknak, mintha nem is ezen a földön, ebben az évjáratban élne: Tarr Judit abszolút alkati megfeleléssel, szenvtelen kívülállással él az indulatos közegben, de egyetlen érzelmi kitörésével feltárja helyzetének tragikumát is. A mozgékony, változatos, izgalmasan pergő jelenetek során, egyszer csak tablóvá dermed a nyüzsgő kép - megszólal egy furcsa hang és megszólal Firsz, az inas-aggastyán: "akkor is ezt hallottuk, amikor a tragédia történt: a Szabadság!" Bizony, egyszerűbb mégoly rossz kötöttségekben is élni, mint kikerülni az állandó döntéskényszer zűrzavarába, - hőseink élete azonban még elég zegzugos úton tart erre. Barabás Richárd szerepe nem ad elég lehetőséget, a könnyelmű élhetetlenség ábrázolásában így is jeleskedik, - Szatory Dávid zörgő csontú, szürke ikonja felejthetetlen emblémája az előadásnak. A gyújtópontban Lopahin áll, benne ütköznek a legélesebb ellentmondások, ő mindkét oldalhoz tartozik, egyformán hiperaktív és tétován bizonytalankodó. Molnár Áron öles léptékű, grandiózus alakítása, a muszáj-herkules ember lelki örvényeibe enged bepillantást. Iszonyatos energiájú diadal-monológjában a fejével szakítja be az áhítatosan tisztelt, ódon szekrény ajtatját, de a kézenfekvő szerelmi vallomás elől, inkább ajtóstul fut ki a házból. Alberti Zsófia Varjája a földönjáró realizmus, komor, kemény, aki megfog minden huncut garast: egy tömbből faragott mestermunka. Csak az érzelmi játékok terén béna, ennyi talpraesettséggel, persze hogy a nyakába kéne ugrani!..., de így marad a re- mény félmosolya és a belenyugvás közönye között vibráló gyönyörűséges arcjáték az elő- adás egyik csúcsjelenetében. A másik is Lopahinhoz kötődik: az ő búcsúja az örök ellenfél-barát tanítótól, aki Mohai Tamás megformálásában a kamaszos idealizmus ellenállhatatlan szuggesztivitását sugározza. Szópárbajukban az érett racionalitás csap össze a szárnyaló eszmékkel, de a filozófiákat felülírja az emberi természet, kezet nyújtanak, majd ugyanolyan roppant erővel ölelik át egymást, amilyennel harcukat vívták. Hát igen, ez olyan "orosz", hát igen, ez olyan Csehov, - hát igen, ...ez két fantasztikus fiatal színész!!! Lukáts Andor rendezői és pedagógusi munkája a legkényesebb ízlést is kielégítő, élvezetes produkciót hozott létre, alkalmat nyújtva az osztálynak, játsszon még egy nagyot az egyetemi cseresznyéskert zárt idilljében, mielőtt kiröpül a világba.

Felkavaró,elgondolkodtató,kötelező ezzel a témával foglalkozni,tényszerű,hibátlan rendezés,ötletes jelmezek,jó színészek.Katona József- Spiró György -Almási-Tóth András.
Múlt,jelen,jövő.Örök téma.A nézőtéren híres szinészek,politikusok,szinházi emberek ültek.Érdemes elmenni.És újra olvasni J.Flaviust.

Bemutattatott végre,Weöreshez méltó előadás, ha az átlagos elvárásokat vesszük figyelembe. De éppen a bohókás szellemű gyermek-titán ironikus groteszkje kívánna korszerűbb színházi eszközöket. /Ahogy mondjuk a Theoréma megszólalt Balázs Zoltán rendezésében. /Csak tizedannyi fantázia a színpadra állításban, mint a gyönyörűséges textusban: máris helyben lennénk. De így is örülünk: kedves, szórakoztató este, erős gárda, néhány jó alakítás. Így a vezírek között Kovács Ádám, Dankó Istvan, a csetlő-botló Kovács Lehel, a többszörös renegát Rajkai Zoltán. Pálmai Anna, az artikulátlan kitöréstől eltekintve meggyőző volt, kiemelkedő munka Fekete Ernő /ál/mohamedán sidó-ja. ... Mégis, jobb lett volna a Bethlen szellemében megrendezni...

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál----------------------- www.toptipp.hu ----------- C'EST LA VIE ---------------- Hegyi Árpád Jutocsa-------------- Budapesti KamaraSzínház Piaf helyett énekelni merész dolog, szerencsére Gregg Opelka nem ezt az utat választotta, két nem egészen fiatal sanzonette-je saját dalait vezeti elő formás mini-musicaljében. Közben megismerkedünk eddigi élettörténetükkel és mostani gondjukkal-bajukkal is. Nem tudjuk, honnan valók a zeneileg-szövegileg pompás énekszámok, melyek Kemény Gábor zenei munkálkodása és a briliáns zongorista: Erős Csaba jóvoltából, támadhatatlan muzikalitással szólalnak meg. A reflektorfényben két színésznő áll, illetve dehogy is áll: játszik, mozog, táncol és énekel, fölényes biztonsággal hitelesítve a párizsi mulató légkörét. Percenként öltöznek át Dőry Virág változatos jelmezeibe bújva, legtöbbször kettesben adva elő san- zonjaikat. Nincs megállás, a lélegzetnyi szünetekben élénk dialógusok zajlanak, összeugranak és kibékülnek, ha nem egymáshoz, akkor a közönség felé fordulnak frappáns kérdéseikkel. Majzik Edit a keményebb, keserűbb, - Hamlet-re hivatkozik, amelyben legjobb esetben is, legfeljebb csak a hírvivő Osric-ot játszhatta, - kényszermunkás ő itt e "kétes bűnta- nyán", de markáns játékával helytáll ebben a zenés műfajban is. Kétszemélyes darabban ez nem kis teljesítmény, főleg, ha a partner az a Szőlőskei Timea, aki a Fekete angyal főszerepében, a lenyűgöző alakításon túl, démoni blues-éneklésével is feltűnt. Dominique-je csupa lelkes naivitás, könnyen enged a csábításnak, de a csalódást is hamar kiheveri. Örök vágya mégis, hogy egyszer hihesse el, őszintén szól hozzá a vallomás: "Je t'aime..." Ebben a dalban, katartikus mélységeket bejárva, hajlékony frázisokkal, az átélt érzelmek minden árnyalatát kibontva mutatja meg kivételes előadói képességeit. De helyén van minden gesztus, minden apró játék, ezer ötlet sűríti a töretlen tempóban viharzó játékot, ami a két színésznő szuggesztív jelenlétén túl, Hegyi Árpád Jutocsa példásan összefogott, szelleme- sen koreografált rendezének érdeme. Az öltözőbeli, finomított csöndesség után, még egy, vörösben izzó Szőlőskei Timea-song song bűvöl el, majd a végkifejlet konyhatündérei virgonckodnak, míg a zord tulaj, Varga Zoltán, átmenetileg le nem hervasztja reményeiket. De ki tudna ellenállni ennyi színészi-zenei csábításnak? Ö is elfogadja a hölgyek műsorát és velünk együtt örvendezik a finálé tobzódásában.

xy

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál------------- www.toptipp.hu -------------------- HELLO, NÁCI! ----------------------- Tóth József ------------------------ Kolibri Pincze -------- Döngő acéllemez a padló, vaskos plexiszékek, Tóth József díszletében a cellát spotlámpák fényrácsa határolja. Itt kerül össze egy órára a verekedés után előállított lengyel vendégmunkás és a kölyök-náci. Feszült kíváncsisággal lessük párbeszédüket: - értjük a komcsivá vedlett öreg kripto-nyilasokat, a felvételi nélkül bekerült, feleslegesen képzett ifjú történelemtanárokat, a középkorú Fideszből jobbra szorult karrieristákat, de hogy mitől válik nácivá egy 17 éves kamasz, hát az bizony rejtély... Tudjuk, hogy azonnal egymásnak ugranak, tudjuk, hogy a rendőr közbelép, az első meglepetés az, amikor a siheder tátott szájjal hallgatja a szovjet nómenklatúra luxus-Csajkáinak felújításából élő autószerelők történetét, a vörös bőr-ülések, a fekete lakk dicshimnuszát. Mészáros Tamás politikai korrektségre szocializált egyenruhása akkurátusan bilincsel, mindenkihez van egy kedves és egy keménykedő szava, talán a már régebbről ismert német fiúhoz húz, de az "idegen"-t is tüntetően "Kovalik Úr"-nak szólítja. A nyakigláb Hitlerjudend félelmek és kételyek között őrlődik, reá leselkedik a nagyobb veszély, Ruszina Szabolcs pontosan érzékelteti belső bizonytalanságából sarjadó tétova agresszivitását. Érett érzelmesség, dacos ellenállás jellemzi Szanitter Dávid lengyelét, alakításának tere és mélysége van, külön elismerés jár a tört németség bravúros megalkotásáért. Tóth József rendezése töretlen tempóval vezet a végkifejletig: szembesülhetünk azzal, hogy a már-már megértő szánakozásunkat kiváltó, Martens-bakancsos legényke még csak félig náci, de a jövőben aztán életveszélyesen azzá válik. Pedig milyen jól elcsevegtek közös filmélményeikről, még a rend zord őre is beszállt különvéleményével: végső fokon egyszerű, kedves fiatalemberek! A híres tömegpszichológiai kísérletben a résztvevők felváltva voltak rabok és börtönőrök és másodperceken belül vedlettek át a lehetőségeknek megfelelően, - a nagyszerű előadás a tapsrendben villant egy hasonlót: ingüket, zubbonyaikat cserélgetve, három variációban hajol meg a fantasztikus triumvirátus, hiszen bárki lehet idegen, bárki lehet rendőr és majd' mindenki náci is... A Bárka Hamletjében értelmetlen truvájkodás volt a sorsolásos szerepcsere, de itt igazán beleférne! Vetésforgóban, esténként váltogatva kellene játszani! Katonai kellék biztosan akad, - sajnos, van kitől kölcsön kérni...